„Nekem ez már esélytelen.”
Lehet, hogy te is kimondtad. Talán akkor, amikor végiggörgettél a társkeresőn. Amikor valaki érdeklődött irántad, te pedig rögtön azt kerested, mi lehet vele a baj. Vagy amikor megláttál egy boldog párt, és arra gondoltál: nekik sikerült. Nekem már nem fog.
Közben este jólesne valakihez odabújni.
Csakhogy másnap, amikor érkezik egy kedves üzenet, már nincs kedved válaszolni.
Akarom. Nem akarom. Meg tudnám lépni. Nem tudom meglépni.
Mérgező kapcsolat után akár egyetlen nap alatt végigjárhatod mindegyiket.
Mit mondasz magadnak, amikor szóba kerül a szerelem?
Nézzünk négy kitalált történetet. Nem személyiségtípusok: olyan állapotok, amelyek között ugyanaz az ember is mozoghat.
1. „Akarom, és meg tudom tenni.”
Anna szeretne társat. Izgul az első találkozó előtt, de elmegy. Tudja, hogy egy kávé még nem elköteleződés, és egy kedves üzenet még nem bizonyíték arra, hogy megtalálta az igazit.
Figyel. Kérdez. Észreveszi, hogyan bánik vele a másik.
Ha valami kellemetlen, szóvá teszi. Ha nemet mond, megnézi, hogyan fogadják.
Anna sem kapott garanciát arra, hogy többé nem csalódik. Viszont már van beleszólása abba, meddig marad egy helyzetben.
Az önbizalom itt azt jelenti: „Ha valami nem jó nekem, komolyan fogom venni.”
2. „Akarom, de nem tudom meglépni.”
Eszter vágyik a kapcsolatra. Regisztrál, majd törli a profilját. Megír egy választ, aztán mégsem küldi el. Megbeszél egy találkozót, de aznap lemondja.
Utána szégyelli magát.
„Miért vagyok ilyen? Hiszen én szeretnék valakit!”
Lehet, hogy a korábbi kapcsolatában a közelséghez megalázás, kiszámíthatatlanság vagy kontroll társult. Most egy új ember közeledése egyszerre ébreszt benne reményt és félelmet.
Eszternek nem feltétlenül egy nagy ugrásra van szüksége. Elég lehet egy kisebb, vállalható lépés: válaszolni egy üzenetre. Beszélgetni tíz percet. Találkozni nyilvános helyen, előre meghatározott időre.
A vágyad lehet valódi akkor is, ha még nehéz cselekedned.
3. „Nem akarom, pedig meg tudnám tenni.”
Júliát hívják randizni, de most nem szeretne kapcsolatot.
Jólesik neki, hogy végre a saját ritmusában élhet. Nem kell minden döntés előtt találgatnia, ki fog megsértődni. Van ideje a barátaira, a munkájára, önmagára.
A környezete viszont folyton kérdezi:
„És mikor lesz már valakid?”
Pedig az, hogy tudnál ismerkedni, nem kötelez rá.
Érdemes őszintén megkérdezni magadtól: most valóban jó egyedül, vagy szeretnék társat, csak könnyebb azt mondanom, hogy nem akarok?
Mindkét válasz fontos. Egyiket sem kell megszépíteni mások kedvéért.
4. „Nem akarom, és nem is érzem, hogy képes lennék rá.”
Réka azt mondja:
„Mindenki ugyanolyan. Ebben a korban már nincs normális ember. Nekem ez esélytelen.”
Ezzel egy időre lezárja a kérdést. Nem kell reménykednie, közelednie, kockáztatnia.
Lehet, hogy most kimerült. Lehet, hogy még fáj, ami történt. Lehet, hogy időre és támogatásra van szüksége, mielőtt egyáltalán felmerül benne az ismerkedés.
De van különbség e két mondat között:
„Most nem állok készen.”
„Nekem soha nem sikerülhet.”
Az első elmondja, hol tartasz. A második előre lezárja a jövődet.
Mi van az „esélytelen” mögött?
Amikor ezt mondod, állj meg egy pillanatra.
Mitől tartasz pontosan?
Hogy senki nem választ téged? Hogy megint túl sokat adsz? Hogy későn veszed észre a bántást? Hogy nem tudsz kilépni, ha szükséges?
Ezek már konkrét kérdések. Lehet velük dolgozni.
Az „esélytelen” olyan, mint egy bezárt ajtó. A „félek, hogy megint feladom magam” már megmutatja, hol lenne szükséged több kapaszkodóra.
Ez akkor is számít, ha nem keresel párt
A kapcsolódásod működése a barátságaidban, a családodban és a munkádban is megjelenhet.
Tudsz segítséget kérni? El mered mondani, ha valami rosszul esik? Elhiszed, hogy egy nézeteltérés után is szerethetnek? Meg tudod tartani a határaidat anélkül, hogy napokig bűntudatod lenne?
Az, hogy most szeretnél-e társat, a te döntésed. Az, hogyan bánsz magaddal kapcsolódás közben, az egész életedre hat.
Egy teremtő kapcsolatban neked is helyed van
Mérgező kapcsolat után könnyű arra összpontosítani: „Kellek majd valakinek?”
De van egy másik, ugyanilyen fontos kérdés:
„Én jól leszek mellette?”
Elmondhatom, amit gondolok? Lehet saját időm? Tiszteletben tartja a nemet? Vállalja a felelősséget azért, ahogyan bánik velem?
A teremtő párkapcsolatban mindkét embernek van tere jelen lenni, változni és fejlődni. Nem kell eltűnnöd ahhoz, hogy együtt maradjatok.
Ma még nem kell eldöntened, kivel éled le az életed.
Elég őszintén befejezned ezt a mondatot:
„Vágyom a kapcsolódásra, de attól félek, hogy…”
És ha most nem vágysz rá, azt is kimondhatod.






