„Nekem ez már esélytelen.”
Lehet, hogy te is kimondtad. Talán akkor, amikor végiggörgettél a társkeresőn. Amikor valaki érdeklődött irántad, te pedig rögtön azt kerested, mi lehet vele a baj. Vagy amikor megláttál egy boldog párt, és arra gondoltál: nekik sikerült. Nekem már nem fog.
Közben este jólesne valakihez odabújni.
Csakhogy másnap, amikor érkezik egy kedves üzenet, már nincs kedved válaszolni.
Akarom. Nem akarom. Meg tudnám lépni. Nem tudom meglépni.
Mérgező kapcsolat után akár egyetlen nap alatt végigjárhatod mindegyiket.
Mit mondasz magadnak, amikor szóba kerül a szerelem?
Nézzünk négy kitalált történetet. Nem személyiségtípusok: olyan állapotok, amelyek között ugyanaz az ember is mozoghat.
1. „Akarom, és meg tudom tenni.”
Anna szeretne társat. Izgul az első találkozó előtt, de elmegy. Tudja, hogy egy kávé még nem elköteleződés, és egy kedves üzenet még nem bizonyíték arra, hogy megtalálta az igazit.
Figyel. Kérdez. Észreveszi, hogyan bánik vele a másik.
Ha valami kellemetlen, szóvá teszi. Ha nemet mond, megnézi, hogyan fogadják.
Anna sem kapott garanciát arra, hogy többé nem csalódik. Viszont már van beleszólása abba, meddig marad egy helyzetben.
Az önbizalom itt azt jelenti: „Ha valami nem jó nekem, komolyan fogom venni.”
2. „Akarom, de nem tudom meglépni.”
Eszter vágyik a kapcsolatra. Regisztrál, majd törli a profilját. Megír egy választ, aztán mégsem küldi el. Megbeszél egy találkozót, de aznap lemondja.
Utána szégyelli magát.
„Miért vagyok ilyen? Hiszen én szeretnék valakit!”
Lehet, hogy a korábbi kapcsolatában a közelséghez megalázás, kiszámíthatatlanság vagy kontroll társult. Most egy új ember közeledése egyszerre ébreszt benne reményt és félelmet.
Eszternek nem feltétlenül egy nagy ugrásra van szüksége. Elég lehet egy kisebb, vállalható lépés: válaszolni egy üzenetre. Beszélgetni tíz percet. Találkozni nyilvános helyen, előre meghatározott időre.
A vágyad lehet valódi akkor is, ha még nehéz cselekedned.
3. „Nem akarom, pedig meg tudnám tenni.”
Júliát hívják randizni, de most nem szeretne kapcsolatot.
Jólesik neki, hogy végre a saját ritmusában élhet. Nem kell minden döntés előtt találgatnia, ki fog megsértődni. Van ideje a barátaira, a munkájára, önmagára.
A környezete viszont folyton kérdezi:
„És mikor lesz már valakid?”
Pedig az, hogy tudnál ismerkedni, nem kötelez rá.
Érdemes őszintén megkérdezni magadtól: most valóban jó egyedül, vagy szeretnék társat, csak könnyebb azt mondanom, hogy nem akarok?
Mindkét válasz fontos. Egyiket sem kell megszépíteni mások kedvéért.
4. „Nem akarom, és nem is érzem, hogy képes lennék rá.”
Réka azt mondja:
„Mindenki ugyanolyan.
