Az abúzusok áldozatai gyakran titkolják veszélyes élethelyzetüket, éaminek a hátterében sokféle összetett ok áll. Az érzelmi, fizikai vagy gazdasági bántalmazás nemcsak a mindennapi életüket, hanem önértékelésüket és világlátásukat is alapvetően befolyásolja. Bár kívülről sokan úgy vélik, hogy az áldozat egyszerűen „kiszállhatna” a kapcsolatból, az áldozatok számára ez rendkívül bonyolult és veszélyes döntés lehet. Tárjuk fel azokat a gyakori okokat és mélyebb érzelmi vonatkozásokat, ami miatt az áldozatok hallgatnak az abúzusról.
1. Bűntudat és önvád: „Én vagyok a hibás”
Sok áldozat úgy érzi, hogy valamilyen módon maga idézte elő a bántalmazást. A bántalmazók hajlamosak olyan módon manipulálni az áldozatokat, hogy azok felelősnek érezzék magukat az erőszakos cselekedetekért. Ez a fajta gázlángozás – amikor a bántalmazó eléri, hogy az áldozat megkérdőjelezze saját valóságát és hibáztatni kezdje önmagát – leggyakoribb manipulációs technika. Ez a bűntudat elbizonytalanítja az áldozatokat abban, hogy kiálljanak a saját jogaikért, ezért csendben maradnak.
2. Szégyenérzet: „Mások előtt nem vallhatom be”
Az áldozatok gyakran szégyenérzetet éreznek amiatt, hogy ilyen helyzetbe kerültek. A társadalmi elvárások szerint sokan azt gondolják, hogy „erőseknek” kellene lenniük, és nem szabadna elviselniük az abúzust. A bántalmazók ráadásul gyakran nyilvánosan tiszteletteljesen viselkednek, így nehéz elképzelni a környezetük számára a zárt ajtók mögötti valóságot. Ez az éles kettősség még jobban mélyíti az áldozat szégyenérzetét, hiszen úgy érzi, mások nem hinnének neki, vagy nem értenék meg, miért marad a párkapcsolatban.
3. Félelem és kiszolgáltatottság: „Ha elmondom, rosszabb lesz”
A bántalmazók sok esetben fenyegetésekkel félelemben áldozatukat, ami akadályozza az elszakadást és a segítségkérést. Ez lehet egyértelműen fizikai fenyegetés, de akár a gyerekekkel vagy anyagi forrásokkal kapcsolatos zsarolás is. Az áldozatok félnek attól, hogy ha kilépnek a párkapcsolatból, veszélybe sodorják magukat vagy szeretteiket. Ez a folyamatos fenyegetettségérzet gyakran csendben tartja az áldozatokat, hiszen rettegnek az esetleges következményektől.
4. Reménykedés a változásban: „Majd megváltozik”
A bántalmazók hajlamosak a „mézeshetek fázisának” nevezett időszakra vágyakozni, amikor a bántalmazás után egymástól bocsánatot kérnek, szeretetet mutatnak, és megígérik, hogy a jüvőben megváltozik minden. Ez az ideiglenes kedvesség, amelyet a bántalmazók az abúzus időszakai után mutatnak, reményt adhat az áldozatnak, hogy talán „ezúttal másképp lesz.” Az áldozatok gyakran elhitetik magukkal, hogy a bántalmazás véget ért, így újra és újra bizakodnak.
5. Anyagi és társadalmi függőség: „Nincs más választásom”
Az anyagi függőség vagy a társadalmi elvárások szintén visszatarthatják az áldozatokat. Sok esetben az áldozatok gazdaságilag teljesen a bántalmazóra vannak utalva, így ki kell lépni az anyagi kiszolgáltatottságból, véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy a létbizonytalanság rémképe fenyegesse őket. Gyakran ez anyagi minőség a bántalmazó egyik kontrolláló eszköze, amellyel függésben tartja, manipulálja áldozatát. Ezen kívül a társadalmi nyomás is jelen lehet, például fontos a „jó család” vagy „boldog házasság” látszatának fenntartása.
6. Szeretet és ragaszkodás: „Még mindig szeretem”
Még a bántalmazó partner iránt érzett szeretetet és ragaszkodást is szerepet kaphat abban, hogy az áldozat hallgat. A bántalmazók gyakran képesek kedvességgel, folyamatosan és időszakos szeretettel megerősíteni az áldozatuk érzéseit, így a kötődés továbbra is fennmarad. Az áldozat gyakran összekeveri a szerelmet azzal a reménnyel, hogy a partnerük, és a kapcsolat jobb lesz.
7. Az abúzus természetének elbagatellizálása: „Nem is olyan rossz”
Az abuzív párkapcsolatokban sok áldozat elkezdi lekicsinyelni a történteket. Ha nincs fizikai erőszak, hanem „csak” érzelmi vagy szóbeli bántalmazás történik, az áldozat hajlamos lehet azt gondolni, hogy „ennél vannak rosszabb kapcsolatok is.” Ez a fokozatos elbagatellizálás egyfajta védekező mechanizmusként működhet, hiszen így az áldozat kevesebb fájdalmat okoz és nem gondol arra, hogy segítséget kérjen.
8. Tanult transzgenerációs minta:
Egy további, rendkívül gyakori oka annak, hogy az abúzus áldozatai titkolják heyzetüket, a transzgenerációs minták hatása. A tanult viselkedésmódok és minták generációról generációra öröklődhetnek, különösen a családon belüli dinamika és a kapcsolatok terén. Ha valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a bántalmazás „normális” volt, és azt a mintát látta, hogy a szülők vagy nagyszülők is folyamatosan elviselték az abzív viselkedést, akkor könnyen belesodródhat ugyanabba a mintába. A szülők és nagyszülők gyakran ráripakodtak az áldozatra, hogy el kell viselnie a bántalmazást, mert „így működnek a kapcsolatok”, és ezt az áldozati szerepet természetesnek kell tekinteni. Ez a transzgenerációs trauma egyik formája: a családi minták és viselkedési sémák alatt tudattalanba beépülnek, és az egyén hajlamos lehet elfogadni a bántalmazást, mint a kapcsolati norma részét.
Az áldozatok sok esetben nincsenek tudatában annak, hogy ami velük történik, az abúzusnak, és bántalmazásnak számít. Ha például azt látták gyermekkorukban, hogy a szülők is hasonló kapcsolatban éltek, akkor ez az élmény mélyen bevésődött bennük. Így saját kapcsolataikban is hajlamosak lesznek ugyanazokat a mintákat ismételni, és tudat alatt elfogadni a bántalmazást. A transzgenerációs minta miatt az áldozat gyakran nehezen tudja felismerni, hogy jobb életet érdemelne, és hogy a bántalmazás nem természetes része a párkapcsolatnak.
Hogyan támogathatunk egy áldozatot?
Ha egy szerettünk abuzív kapcsolatban él, fontos, hogy türelmesek és megértők legyünk vele. Az áldozatok számára az érzelmi és pszichológiai támogatás sokat jelenthet, hiszen önértékelésük gyakran rendkívül alacsony. Ne próbáljunk meg ítélkezni, vagy nyomást gyakorolni rájuk, hogy kilépjenek a párkapcsolatból, hiszen az ő döntésük, mikor érzi magát készen a váltásra. A támogatás, az empátia és a megértés lehetséges megoldás abban, hogy az áldozat megtegye az első lépést saját biztonsága és boldogsága felé.
Az abuzív kapcsolatból való kilépés gyakran a legnehezebb döntés, amit az áldozat meghozhat. Az elszakadás számos kockázattal, kihívással és belső konfliktussal jár, ezért van szükség olyan környezetre, ahol biztonságban és megértésben részesülhetnek. Az áldozatok titkolózása mögött sokféle érzelem húzódik, és ezek megértése képes arra, hogy felismerjük és támogassuk azokat, akik csendben szenvednek a háttérben.
