Ha gyerekként úgy érezted, hogy túl hamar kellett felnőnöd, mert a szüleid érzelmi vagy gyakorlati terheinek hordozója lettél, akkor valószínűleg parentifikált szerepet kaptál a családodban. Ez azt jelenti, hogy te voltál az, aki gondoskodott másokról, aki mindig erős maradt, és aki túl sok felelősséget vállalt – olyanokat is, amelyek valójában nem a te feladataid lettek volna. Bár ez a szerep segíthetett a túlélésben, felnőttként gyakran megnehezíti az egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatok kialakítását.
Hogyan hat a parentifikáció a párkapcsolatokra?
A parentifikált személyek gyakran az alábbi nehézségekkel küzdenek a párkapcsolatban:
- Felelősségvállalás mások helyett: Hajlamosak vagyunk túlzottan gondoskodó szerepet vállalni a partnerünk mellett, mintha ő lenne eaz újabb „gyerek”, akiről gondoskodnunk kellene.
- Nehézség a támogatás elfogadásában: Azt tanultuk meg, hogy nekünk kell erősnek lenni, és ezért nehezen engedjük meg magunknak, hogy mások gondoskodjanak rólunk.
- A mély intimitás elkerülése: Mivel a gyermekkori szerepünkben nem tapasztaltuk meg a feltétel nélküli támogatottságot, tudat alatt távol tarthatjuk magunkat az igazán mély érzelmi kapcsolódástól.
- Túlzott alkalmazkodás: Sokszor inkább megfelelünk a partnerünk igényeinek, mintsem hogy saját szükségleteinket érvényesítsük.
Hogyan segíthet a családállítás?
A családállítás egy rendkívül hatékony módszer arra, hogy feloldjuk azokat a tudattalan mintákat, amelyek generációkon át öröklődtek és meghatározzák a párkapcsolati dinamikáinkat. A parentifikáció esetében a családállítás az alábbi módokon segíthet:
- A szerepek visszaállítása – Az állítás során felismerhetjük, hogy hol történt meg a szerepek felcserélése a családi rendszerben, és visszaadhatjuk a felelősséget azoknak, akiké valójában.
- A belső gyermek gyógyítása – A gyermekkori sebeinkkel való találkozás segíthet abban, hogy elismerjük a saját fájdalmunkat, és megadjuk magunknak azt a támogatást, amit gyerekként nem kaptunk meg.
- Az adás és elfogadás egyensúlya – A családállítás segít felismerni, hogy a szeretet nem csak a gondoskodásról szól, hanem arról is, hogy mi is kaphatunk támogatást.
- A felnőtt én megerősítése – Megtanulhatjuk, hogy hogyan lehetünk egy párkapcsolatban egyenrangú társak, akik közösen teremtenek egy új minőségű párkapcsolatot.
A teremtő párkapcsolat megélése
A családállítás abban is segít, hogy felismerjük: a múltbeli terhek nem kell, hogy a jövőnket meghatározzák. Amikor elengedjük a túlzott felelősségvállalást, és megtanulunk egészséges határokat húzni, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy valódi egyenrangú párkapcsolatot éljünk meg. Egy olyan kapcsolatot, ahol a szeretet nem egyoldalú gondoskodást jelent, hanem kölcsönösséget, támogatottságot és valódi intimitást.
Ha úgy érzed, hogy a kapcsolataidban mindig te vagy az „erős”, de közben vágysz egy mélyebb és kiegyensúlyozottabb kapcsolódásra, akkor érdemes elgondolkodnod a családállítás lehetőségén. Ez az út önmagadhoz, a valódi szabadsághoz és egy harmonikus, teremtő párkapcsolathoz.
