Sokáig hiszünk ebben mindannyian.
Valahol mélyen bennünk él egy vágy:
„Ha megtalálom AZT az embert, aki igazán szeret, akkor végre boldog leszek.”
És ilyenkor azt várjuk, hogy a másik majd kitalálja, mire vágyunk.
Hogy majd ő megadja, amit eddig nem kaptunk meg.
Hogy majd ő helyrehozza a múltbéli sebeinket.
A boldogság csapdája
A probléma ezzel az, hogy ilyenkor a boldogságunk kulcsát odaadjuk a másik kezébe.
Ha ő figyel ránk → boldogok vagyunk.
Ha ő épp fáradt, stresszes vagy mással foglalkozik → máris boldogtalanok leszünk.
Mert a mi jól-létünk attól függ, hogyan viselkedik ő.
Ez óriási teher a másiknak is.
És egy örök körforgást hoz létre:
- egyre több elvárás, megfelelés
- egyre több csalódás
- egyre több játszma.
A valódi fordulat: amikor visszaveszem a saját boldogságom kulcsát
Amikor elkezdtem felelősséget vállalni a saját boldogságomért, valami átalakult bennem.
- Elkezdtem magamat is ápolni, nem csak a másiktól várni azt
- Megengedtem magamnak az öröm apró pillanatait megálni— akár egyedül is boldog vagyok.
- Megtanultam megfogalmazni, hogy mit szeretnék, ahelyett hogy csak vártam volna, hogy kitalálja a párom.
A legnagyobb szabadság nem az, ha valaki „boldoggá tesz”.
Hanem az, amikor ketten külön is boldog emberek egymásra találnak — és együtt teremtik meg a szeretetteli párkapcsolatot.
A kapcsolat nem boldogságpótlék, hanem közös utazás
Egy érett párkapcsolatban mindkét fél tudja:
„Én felelek a saját jóllétemért. Te is felelsz a tiédért. És együtt építünk valami szépet, amiben mindketten fejlődünk.”
Ha ezt megérted, megszabadulsz a görcsös elvárásoktól.
És sokkal könnyedebb, örömtelibb lesz a kapcsolódás.
Kérdések, amit érdemes magunknak feltenni:
- Mikor várom, hogy a másik „megmentsen” az érzéseimtől?
- Hol adom át másnak a felelősséget a saját boldogságomért?
- Milyen pici örömöt tudnék ma adni magamnak?
És itt kezdődik az érett, felnőtt szerelem.
Ahol nem egymástól várjuk a csodát, hanem együtt építjük fel a boldog párkapcsolatot.
