Sokan azt hiszik, a „párkapcsolati készségek” azt jelentik, hogy valaki tud kapcsolódni.
De ez félreértés.
Mindenkinek vannak készségei – csak lehetnek:
- tudattalanul örököltek (gyerekkorból),
- védekezőek (pl. elkerülés, támadás, visszahúzódás),
- vagy akár játszmákra épülők (pl. áldozatszerep, kontroll, megmentés).
Tehát az, hogy van párkapcsolatod, még nem jelenti azt, hogy alkalmas vagy egy egészséges, biztonságos párkapcsolatra.
Lehet, hogy újra és újra ugyanazt a fájdalmas dinamikát teremted, mert ez az ismerős.
Intelligencia vs. érzelmi érettség
Az intelligencia segíthet megérteni, hogy valami nem működik.
De az, hogy másképp is cselekszel, már egy másik szint: az önreflexió, érzelmi szabályozás, felelősségvállalás szintje.
- Tudsz-e bocsánatot kérni, vagy inkább érvelsz?
- Ki tudod-e mondani, hogy fáj, amit történt – anélkül, hogy hibáztatnál?
- Észreveszed-e, ha menekülsz a közelség elől?
- Tudod-e tartani a határaidat – bűntudat nélkül?
Párkapcsolatra nem születünk. Alkalmassá válunk.
A jó hír: a párkapcsolati készségek tanulhatóak.
A rossz hír: csak akkor, ha elég bátor vagy szembenézni azzal, amit eddig nem akartál látni.
Párkapcsolatra való alkalmasság = önismeret + érzelmi érettség + gyakorlás.
Egy fontos kérdés zárásként:
Nem az a kérdés, hogy van-e párkapcsolatod.
Hanem az, hogy abban a párkapcsolatban
– önmagad vagy-e?
– fejlődsz-e?
– és közelebb visz-e ahhoz, aki lenni szeretnél?
Ha nem… lehet, hogy ideje nemcsak párkapcsolatra vágyni, hanem alkalmassá válni rá.
Ha ez megszólított, keress fel.
Egyéni családállítást ajánlok azoknak, akik nem csak valakit keresnek, hanem valódi kapcsolódást.
