Sokan azt kérdezik tőlem coaching vagy csoportos folyamatok során: „Honnan tudom, hogy ez a szeretet? Hogy valódi?”
Ezt néhány gondolatban összefoglalom:
- Szeretni valakit azt jelenti: látni őt a maga teljességében – a sebzett részeivel együtt.
És nem csak látni, hanem nem menekülni el attól, amit látok. Elfogadni, hogy a másik is úton van, nem kész termék. Ahogy én sem vagyok az. - A szeretet nem akar uralkodni. Nem akarja megváltoztatni a másikat. Nem mondja: „Majd akkor szeretlek igazán, ha már nem leszel ilyen meg olyan.” A szeretet azt mondja: „Így is szeretlek. És ha változni akarsz, én itt vagyok.”
- A szeretet nem zsarol. Nem veszi el a másik szabadságát. Nem játszmázik, nem manipulál. A szeretet világos. Őszinte. Azt mondja, amit érez, és azt teszi, amit mond.
- A szeretet ad – de nem önfeláldozásból. Nem „odaadja magát” a másikért, hanem jelen van. A szeretetben benne van az önbecsülés is. Mert ha nem szereted magadat, akkor amit adsz, nem szeretet, hanem megfelelés.
Szeretet vagy függőség?
Nagyon fontos különbséget tenni szeretet és függőség között. Mert gyakran, amit szeretetnek hiszünk, az valójában félelem az egyedülléttől. Biztonságkeresés. Kapaszkodás.
A szeretet szabad. Nem attól jó egy párkapcsolat, hogy „nem tudunk egymás nélkül élni”, hanem attól, hogy szabadon döntünk a másik mellett. Minden nap, újra.
A szeretet nem ragaszkodik – hanem kapcsolódik.
Hogyan gyakorolható a szeretet a hétköznapokban?
A szeretet nem nagy gesztusokban él. Nem abban, hogy „egyszer elmondtam, hogy szeretlek, és az elég kell legyen egy életre.” A szeretet a hétköznapok apró mozzanataiban mutatkozik meg:
- Abban, hogy meghallgatom.
- Hogy félreteszem a telefonom, amikor beszél hozzám.
- Hogy észreveszem, mikor elfáradt.
- Hogy nem akarok mindig győzni a vitában.
- Hogy nem veszem természetesnek a jelenlétét.
És talán a legfontosabb: a szeretet a nehéz időkben mutatja meg az igazi arcát.
Mert szeretni azt is jelenti: „Nem mindig értek egyet veled, de mégis veled vagyok.”
A szeretet nem cél – hanem út
Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy szeress. Nem kell „teljesen készen lenned” egy párkapcsolatra. Nem kell mindent tudnod, mielőtt megnyílsz.
Csak jelen kell lenned. Igaziból. Sebezhetően. Őszintén.
A szeretet egy út, amin minden nap újra elindulunk – néha kézen fogva, néha távolabbról, de mindig tanulva egymásból, magunkból.
Mert a szeretet nem statikus dolog – hanem élő, lélegző kapcsolódás. És ahogy mi változunk, úgy változik a szeretetünk is.
És ha képesek vagyunk vele együtt változni – akkor valami igazán különleges születik.
A szeretethez bátorság kell
Nem a romantikához. Hanem ahhoz, hogy valakit valóban beengedjünk. Hogy megmutassuk magunkat. Hogy ne falakkal védekezzünk, hanem határokkal építkezzünk.
A szeretet nem gyenge – hanem erős. Mert benne van a legmélyebb emberi igazság: az, hogy kapcsolódni szeretnénk. Hogy nem vagyunk különálló szigetek, hanem vágyunk az intimitásra, az együttlétezésre.
És talán ez a legnagyobb bátorság: „Itt vagyok, látlak, szeretlek. És nem futok el.”
