Tegnap mentem a coach tanulótársam könyvbemutatójára, mondanom sem kell, hogy hatalmas pozitív energia szinttel.
Boldogság, és kíváncsi izgatottság mozgatta lépteim a vonat felé.
Hiszem, tudom, és vallom, hogy mindenkinek megvan az a belső ontológiai énjében pislákoló tűz, ami folyamatosan arra vár, hogy rátaláljon. Ezt a tűzet szenvedélyesen fellobbantsa, és lángra kapjon, majd szenvedélyesen küldetésként végigsöpörjön az emberiségen, hogy ezzel másokat is lángra lobbantson.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a könyv szerzője, Gabriella ezt a lángot lobbantotta fel könyvével, aminek a könyvbemutatójára siettem, hogy megérintsen engem is a küldetése, és szenvedélyes kitartása.
Az első sarok után a boldogságtól szökkenve érkeztem egy autóhoz, ahol feltehetően egy jól szituált, ápolt külsejű, intelligensnek látszó vélhetően édesapa határozott, dühös, és iszonyú agresszíven vágta be a kocsi ajtaját, vélhetően a gyermekére, majd összeráncolt szemöldökkel rohan az első vezető ülésbe huppanva, ismét agresszívan bevágva a kocsi ajtaját maga mögött.
Ekkor már messzebb jártam, és éppen a fájdalmas érzéseimmel küszködtem, amiket a gyermekkel való mély együttérzésem generált, hallottam, hogy torka szakadtából üvöltött a gyermekkel, a szavakat inkább csak a fantáziádra bíznám most…
Bizony mondom, hiszem, és vallom, hogy mindenkiben ott van a talentum, és a gyermeki tűz, és a szenvedély, hogy rátaláljon arra a tiszta és teremtő hangra, ami ott mélyen csak arra vár, hogy felébresszük Csipkerózsika álmából.
Szerinted azok, akiknek pszichológiai bántalmazást kell elszenvedniük, nem egyszer nem kétszer, hanem rendszeresen, mi történik a szemükben csillogó gyermeki lelkesedéssel, szenvedéllyel és tűzzel? Mit gondolsz, hova tűnik? Eltűnik örökre, rátalál még valaha az életben?
Mi kell ahhoz, hogy egyszer, majd felnőtt korában, sebeit begyógyítsa, és az elfeledett, összetört, legyalult belső énjét újra felfedezze?
A talentum ott van mindenkiben, csak nem mindenkinek van hozzáférési lehetősége.
Azok, akik rendszeresen szenvedtek pszichológiai bántalmazást, és még most is, sőt a jövőben is fognak, azoknak mi kell ahhoz, hogy kiszakadjanak az ördögi körből, és egyszer megállítsák ezt a önbeteljesítő ördögi kört?
Azért a tegnapi gyermekért, és azokért, akik a tegnapi gyermekhez hasonló gyermekkort tudhatnak maguk mögött, különös tekintettel kell felhívni a figyelmet, hogy gyógyulni kell, és visszatalálni kell ahhoz az ontológiai gyermekhez, aki eredendően voltál. Ahhoz a belső gyermekhez, aki azóta is arra vár, bocsánatot kérek a hasonlatért, de pszichológiai bántalmazás guanójától megszabadulva a rárakodott, és elszenvedett bántalmazásoktól, abúzusoktól, és toxikus agressziótól felszabadultan, végre egyszer önmaga lehessen.
Merje vállalni félelmek, rettegés, és bűntudat nélküli teljes egészségében önmagát szégyentelenül, boldogan, és büszkén.
Mert mindenkinek születési jogánál fogva jár, hogy vállalhassa önfeledten az ikigaiját, a talentumát, az élete értelmét, és abban, hogy rátaláljon, senki se korlátozza. Ennél fontosabb küldetést el sem tudok képzelni magamnak, minthogy ebben legyek segítségére a VÁLTOZÓKNAK.
