fbpx

Miért érezzük magunkat rosszabbul a gyógyulás elején – és miért nem szabad visszafordulni?

Sokan, akik kiléptek egy mérgező párkapcsolatból, egy idő után megdöbbentve tapasztalják, hogy a gyógyulás nem megkönnyebbüléssel kezdődik, hanem… fájdalommal.

„Nem ennek kellene most már jobb érzésnek lennie?” – kérdezik.
„Miért érzem magam még rosszabbul, mint benne?”

A válasz mélyen az idegrendszerünk működésében és a kognitív disszonancia jelenségében rejlik.


Mi az a kognitív disszonancia – és miért fáj ennyire?

A kognitív disszonancia egy belső feszültség: amikor két ellentmondó igazság él bennünk egyszerre.
Például:

  • „Ő megalázott, bántott.”
  • „De ő volt az egyetlen, aki szeretett.”

Amikor elkezded a gyógyulást, a tudatod már látja a valóságot, de az idegrendszered még mindig a múltban van huzalozva. Ezért történik, hogy az első felismerések után rosszabbul érzed magad, nem jobban.


A visszafordulás pillanata – a legkritikusabb pont

Ez a szakasz az, amikor sokan megijednek.

  • Úgy érzik, túl nagy a fájdalom
  • Úgy tűnik, az ex nem is volt olyan rossz
  • Beindulnak a tipikus mondatok:
    „Más is így él.”
    „Túl érzékeny vagyok.”
    „Talán én voltam a hibás.”

Ilyenkor sokan visszamennek. Nem azért, mert az ex megváltozott, hanem mert az idegrendszer visszahúzza őket a megszokott fájdalomhoz – ahhoz, amit már legalább ismernek.

És itt követik el a legnagyobb árulást – önmagukkal szemben.


Új idegpályák nélkül csak rosszabb lesz

A gyógyulás nemcsak érzelmi folyamat. Valójában fizikai is.
Az agyad új idegpályákat kell, hogy kialakítson, amelyek:

  • a valóságot tükrözik, nem a régi túlélési narratívákat
  • új reakciókat gyakorolnak: nem futsz, nem menekülsz, hanem jelen maradsz
  • érzelmi biztonságot tanulnak – belülről kifelé

De ez a folyamat átmeneti fájdalommal jár.
A régi idegpályák összeomlanak – az újak még csak épülnek.
Ezért érzed magad üresnek, bizonytalannak, kételkedőnek.

Ne téveszd ezt össze azzal, hogy „valami baj van”.
Ez nem visszaesés. Ez változás.


A döntés: Felébredés vagy visszaalvás?

A gyógyulás egy pontján mindenki eljut ide:
„Visszamegyek a régi mintáimhoz – vagy beleállok a fájdalomba, hogy végre szabad lehessek?”

Sokan itt fordulnak vissza.
És újra elölről kezdik. Ugyanott. Ugyanúgy.

De akik ilyenkor is továbbmennek,
ők lesznek azok, akik megtanulják újraírni az idegrendszerüket.


Mit vigyél magaddal?

Ha most épp úgy érzed, össze vagy zavarodva,
ha fáj, ha bizonytalan vagy, ha el sem tudod képzelni, milyen lenne az egészséges kapcsolódás

akkor tudd: jó helyen jársz.
Ez a gyógyulás legnehezebb, de legfontosabb szakasza.

Ne fordulj vissza. Mert ami előtted van, az már nem fájdalom – hanem szabadság.


Ha szeretnél egy olyan közösséghez tartozni, ahol ezt az utat nem egyedül kell végigjárnod,
ahol gyakorlatokat, támogatást és új idegpályákat építünk együtt:
csatlakozz a Gyógyulás a rejtett bántalmazásból csoporthoz.

Foglalj időpontot!

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük