Van az a pont, amikor már nem tudod tovább sajnálni magad. Ahol a „miért mindig velem történik?” kérdés helyett elkezdesz gyanakodni: lehet, hogy nem csak veled történik, hanem te is benne vagy az áldpzat szerepben, mint sokan mások? Lehet, hogy nem mindig te vagy az, akivel „csak úgy” megtörténnek a dolgok… hanem te is része vagy a játszmának.
És igen, ez nagyon ijesztő. De tudod, mi van mögötte? Szabadság.
Az áldozat szerep: a láthatatlan bilincs
Amikor áldozat szerepben vagy, úgy tűnik, mintha nem lenne választásod. Mint egy filmben, ahol mindig te vagy a szenvedő fél:
– a meg nem értett partner,
– az, akit kihasználtak,
– akinek nem volt igazi gyerekkora,
– akinek mindig küzdenie kell.
Ismerős?
És van egy kis titkos nyereség is: az áldozat szerep által figyelmet, együttérzést kapsz. Néha még hatalmat is. Mert ha én szenvedek, akkor a másik a hibás. És amíg valaki mást hibáztatok, addig nem kell felelősséget vállalnom.
Na de mi húz ki belőle?
Most jön a csavar. A kérdés nem az, hogy ki fog kihúzni, hanem hogy mi.
És a válasz: a döntés, hogy kilépsz belőle.
Nem egyszer kell szakítanod az áldozat szereppel, hanem folyamatosan, naponta, néha óránként.
1. Tudatosítás
A változás ott kezdődik el, hogy észreveszed, mikor lépsz bele újra. Például: – amikor úgy mesélsz el másoknak egy történetet, hogy te mindig „csak” elszenvedő szereplője vagy.
– Ha gyakran mondod: „nem tehettem mást”, „nem volt választásom”, „mert ő…”
Mától folyamatosan kezd el megfigyelni a saját gondolataidat, narratívádat. Egy kis önreflexió csodákra képes.
2. Felelősségvállalás
Ez a legkeményebb rész. A pillanat, amikor kimondod:
„Nem te vagy a hibás, de én vagyok a felelős.”
Ez nem bűnbakkeresés magad ellen, hanem az első lépés az életed feletti hatalom visszaszerzéséhez. Mert ha én vagyok a felelős, akkor én tudok változtatni rajta.
3. Akarat a változásra
A kérdés nem az, hogy tudsz-e másképp élni. Hanem hogy akarod-e. Mert néha az áldozat szerep kényelmesebb, mint az ismeretlen. De ha már unod ugyanazokat a köröket, akkor jön el az igazi motiváció a változásra:
„Elegem van. Másként akarok élni.”
Ez a változás nem mindig jár együtt a hangos szavak kijelentésével. Néha csak egy csendes „elég volt” belső hang megszólalásával történik meg.
4. Új minták gyakorlása
A szerepből nem elméletben lépsz ki. Hanem gyakorlattal. Például: – Amikor nemet mondasz, bár eddig mindig belementél.
– Amikor vállalod a konfliktust ahelyett, hogy sunnyogva engedsz a külső játszmáknak.
– Amikor nem magadat okolod, hanem megkérdezed: „mit tanulhatok ebből?”
Ez a fordulópont, ahol többé már nem „áldozat” vagy, hanem teremtő.
A legfontosabb mondat, amit kimondhatsz magadnak:
„Nem akarom tovább ugyanazt a történetet mesélni magamról.”
Mert minden történet, amit magadról mesélsz, alakítja a jövődet. És ha elégszer elmeséled újra tudatosan magadnak az új történetet, akkor egy idő után már az leszel, aki dönt. Nem az, akivel csak megtörténnek a dolgok.
Ha most itt tartasz, és épp egy nagy váltás előtt állsz – lehet, hogy fájni fog, de ígérem: megéri.
És ha egy ideje érzed, hogy benned már elindult valami… az nem véletlen. Az már a kilépés első jele.
Szeretnél egy konkrét, lépésről lépésre végigvezető folyamatot, ami segít kiszállni a játszmákból? Kérj külső segítséget!
Nincs benne semmi varázslat – csak tiszta tükör, gyakorlatok, és egy döntés: „Én már nem akarok tovább áldozat lenni.”
