Emlékszem arra napra, amikor minden összejött. Késésben voltam, eláztam, összevesztem valakivel, aki fontos volt nekem, és úgy éreztem, mintha az egész világ ellenem esküdött volna. A legrosszabb, hogy nem először történt ilyen. És egy ponton rájöttem: nem az élet történik „ellenem”, hanem valami bennem hozza létre ezt újra és újra.
Ez volt az a pillanat, amikor először megkérdeztem magamtól: „Lehet, hogy én tartom magam az áldozatszerepben?”
Mi az áldozatszerep – és miért olyan kényelmes?
Az áldozatszerep alattomos. Nem mindig sírás-rívás és panaszkodás. Néha csak annyi, hogy azt hisszük: „én ilyen vagyok”, „ez mindig így van velem”, „nem tudok mit tenni”. Ezek a mondatok és gondolatok észrevétlenül tartanak egy olyan helyzetben, ahol nincs erőnk, de legalább nem kell felelősséget vállalni.
És ez a kulcsszó: felelősség.
Mert amint azt mondod: „Én teremtem a valóságom, és képes vagyok másképp látni, másképp cselekedni” – onnantól már nem lehetsz áldozat.
A valóság meggörbítése – mit is jelent ez?
Ez nem varázslat, még ha úgy is hangzik. A valóság meggörbítése azt jelenti, hogy nem tényeket tagadsz, hanem azt választod meg, hogyan értelmezed őket.
Nézzünk egy példát:
- Áldozatszemlélet: „A párom megint nem figyelt rám. Soha nem vagyok fontos senkinek.”
- Tudatos teremtés: „A párom most máshova irányította a figyelmét. Észrevettem, hogy ez engem bánt, és megnézem, mire vágyom igazán ebben a kapcsolatban.”
Ugyanaz a helyzet – két teljesen más belső világ. Az egyik megerősíti a fájdalmat, a másik elindít a gyógyulás és változás útján.
3 lépés, ahogy kiléphetsz az áldozatszerepből
1. Vedd észre, mikor sajnáltatod magad
Nem baj, ha fáj. De ha sokadszorra is ugyanazt a történetet meséled magadnak, állj meg. Tedd fel a kérdést: „Ez most segít nekem, vagy visszahúz?”
2. Válaszd az új értelmezést
A valóság nem az, ami történik, hanem ahogy TE értelmezed. Találj új szövegkörnyezetet a helyzetednek. Pl.: „Mi van, ha ez most éppen értem történik?”
3. Csinálj valami konkrétat
Az áldozatszerep passzív. A valódi erő aktív. Egy apró lépés – egy bátor üzenet, egy új szokás, egy őszinte beszélgetés – elég, hogy kibillentsd magad a megszokott mintából.
Egy személyes vallomás a végére
Volt idő, amikor minden egyes kapcsolatom ugyanott futott zátonyra. Azt hittem, a másik a hibás. Aztán rájöttem, hogy én voltam ott minden egyes történetben – ugyanazzal a programmal a fejemben. Amint elkezdtem ezt „meghackelni” – új gondolatokat választani, új mintákat gyakorolni –, a valóság is elkezdett más arcot mutatni.
Ez nem egyik napról a másikra történik. De minden pillanatban választhatod újra önmagadat. Nem az áldozatot, hanem a teremtőt.
És hidd el, a valóságod veled hajlik majd.
