Gyermeknek lenni, és gyermekeket nevelni megtiszteltetés.
Talán mindkét minőségben létezünk, de nem tudatosítjuk magunkban, hogy az egyik rajtunk kívül álló döntés következménye, míg a másik tudatos elköteleződés.
Gyermekeket felnevelni olyan tanulási folyamat, amibe belenövünk, és per vagy éppen kihátrálunk.
Hogy melyik utat választjuk, az a személyes érettségünknek köszönhető. Sok szülő nem tud, és nem is akar felnőni a szerepéhez. Ők is megkapják a lehetőséget az élettől, de nem látják, vakok maradnak. Azok a gyermekek, akiket nem jó energiákkal neveltek, hogyan válhatnak jó szülővé? Mondhatnánk, hogy költői kérdés, de nem az. Nagyon is valós, hétköznapi helyzet. A gyermekvállalással nem kapunk másik szoftvert, pedig nem ártana. Hosszú évekbe is beletelhet, amíg megérkezik a felismerés, hogy szülő vagyok.
Hogyan is nyilvánul meg? Éljük a mindennapokat, ki így, ki úgy, kinek milyen fontos napi rituálé fér bele az életébe. Amikor gyermekeink születnek, akkor kell ezen változtatni, vagy minden haladjon a korábbi megszokott mederben? Attól függ. Ha a pár élete nem volt kompatibilis egy gyermek számára, akkor bizony változtatni kell. Nyilvánvaló, hogy például a hajnalig tartó iszogatós partik már nem fognak beleférni a kisgyermeket nevelő család életébe.
A gyermekvállalás, ahogy a párunk mellett elköteleződés sem igényel hivatalos bizonyítványt, pedig egy kis előképzettség nem ártana.
Elég sok kapcsolat megy tönkre a gyermekvállalást követően. A kapcsolat megromlását nem a gyermek érkezése, hanem a szülő éretlensége okozza. Éretlenül is vállalunk párkapcsolatot, és éretlenül is vállalunk gyermeket.
Következő a kérdés, hogyan ismeri fel a leendő szülő, hogy éretlen? Éretlenül elég nehéz érett döntést hozni.
Sajnos elég gyakran ezeket a döntéseket nem az érettségünkkel hozzuk meg.
Arra kevésbé gondolunk, hogy a gyermek életét kardinálisan meghatározza a megérkezésének az indítéka.
Sokkal fontosabb az indíték, az energia, mintsem azt gondolnánk. Az egész életére rányomja a bélyegét a gyermeknek az az energia, amiből megfogan, és amiből felnevelkedik.
Szülőként vajon mennyire tudatosítjuk magunkban ezeket a gondolatokat.
Milyen pozicionálást kap a gyermekem, amikor a világra jön? A picikének már ott van a tarisznyájában számtalan program előre megírva, amire nem gondolunk nyilvánvalóan.
Emlékszel, amikor elballagunk a suliból, kapunk egy kis tarisznyát, amibe sót, pogácsát, kis idézetet, és számtalan jópofa dolgot elhelyeznek azok a személyek, akik útra bocsátanak minket.
Nos, amikor gyermekvállalásban gondolkozunk, akkor az összes energiák, érzésünk, gondolkodásunk, és viselkedésünk megteremti a tarisznya tartalmát.
A pici világra jön, és elindul a vándorútjára a tarisznyájában lapuló holmikkal. Mik lehetnek ezek? Például, hogy mennyire várták, milyen érzéseket tápláltak felé, miért döntöttek úgy a szülei, hogy vállalják a gyermeket, mik voltak a gyermeke számára a tervei, milyen jövőt képzeltek el számára, és millió egyéb gondolat hemzseg a tarisznyában.
Aztán elkezd cseperedni, és sok sok holmi kerül még be a tarisznyába, néha teljesen tudatlanul.
A szülői felelősség mértéke nagy mértékben határozza meg a tarisznya minőségét.
Minden szülő szereti a gyermekét, ki így, ki úgy szereti, ebben már egészen eltérőek vagyunk.
Gondoljunk a szülői felelősségünkre, és neveljük gyermekeinket szeretettel, tisztelettel, és boldogan.
Annyira boldog, és hálás vagyok, hogy megtiszteltetés ért, hogy felnevelhettem a lányaimat.
Boldog gyermeknapot kívánok sok szeretettel minden felnőtt gyermeknek, és minden gyermek felnőttnek.
