Mostanában azt tapasztalom, hogy egyre gyakrabban választjátok az online megoldásokat a coaching során. Általánosan elfogadott lett a videóchates megoldás, már csak azért is, mert sokkal kényelmesebb, és a fizikai találkozások elkerülését egészségesebbnek tartjátok.
Lássuk csak mi történik valójában egy online folyamatban. Egyeztetjük, hogy mikor és melyik felületen lesznek ezek a találkozások. Az otthoni környezetünket alkalmassá tesszük erre az időpontra a videós kapcsolattartásra. Izgatottan várjuk egymás bejelentkezését, és jó esetben a térerők is megértőek lesznek hozzánk. Ha porszem kerül a gépezetbe, akkor minden további nélkül asztaliról mobilos, vagy mobilosról asztalira válthatunk. Nem okoz nehézségeket, és fennakadásokat a technikai megoldások. Jól érzékelhetőek egymás rezdülései és reakciói.
Nagyobb figyelmet tudunk szentelni az arc és a felsőtest nonverbális kommunikációjára.
Azt tapasztaltam, hogy olyan gyorsan robbant be az általánosan elfogadott virtuális tér használata a köztudatba, hogy nem tudott kellő tempóban a nyomába érni az etikett, és a viselkedési protokoll.
Elvétve előfordulnak esetek, amikor nem szentelünk kellő figyelmet a másik félnek, és ez megnehezíti a kölcsönös tisztelet gyakorlását.
Az otthoni környezetben könnyebben elkalandozhat a figyelmünk a külső ingerekre. Esetleg nem kapcsoljuk le az egyéb információs csatornákat. TV, rádió, telefon, internetes kommunikációs csatornák, és ehhez hasonló ingerkeltő kütyüket aktívan hagyjuk a beszélgetés során.
Ezzel nem értek egyet, és azt gondolom, hogy ennek nem lenne szabad teret engednünk. Amikor megállapodunk az együttműködés feltételeiben, fontosnak tartanám ezeknek az ingerkeltő készülékeknek a használatában is megállapodni. Érdemes leszögezni, hogy ha éppen egymásnak szenteljük a figyelmünket, akkor ezt tegyük felelősséggel, és tudatosan. Kapcsoljuk le, és zárjuk ki azokat a zajokat, amik elterelhetik a fókuszunkat a közös beszélgetés varázsáról.
Nem tudunk csodákat megélni kellő összpontosítás nélkülözése közben.
A másik fontos tényezőt a videós képi megjelenítésnek gondolom. Megtisztelhetjük a beszélgetőpartnerünket azzal, hogy az arcunk teljesen benne legyen a képernyőjében, és lehetőleg szemből. Ne legyenek mindenféle izgága mozdulataink, amik kimozdítják az arcunkat a képernyőből, vagy furcsa, extrém szokatlan szögből. Ez megnehezíti a beszélgető partnerünk helyzetét, nem tudja érzékelni a reakcióinkat, az arcmimikákat, és nagyon zavaróan hat.
Amikor egy beszélgetés során látjuk, hogy a másik fél éppen jóízűen falatozik, az is kellemetlen érzést kelt a felekben egy előre leegyeztettet coaching beszélgetésben.
Ha mégis előfordulnak olyan esetek, hogy elkerülhetetlenek a fent említett beszélgetést zavaró tevékenységek, akkor azt gondolom úgy válhat kölcsönösen elfogadhatónak mindkét fél részéről, ha ezt megbeszélik, egy kérdést érdemes feltenni arra vonatkozóan, hogy esetleg zavarná a másik felet.
Azt gondolom, hogy az online térben történő kapcsolattartásnak előbb utóbb kialakulhatnak a sajátos tiszteletadási ajánlásai, és ezáltal minél többen fogják gyarapítani az online szolgáltatásokat kedvelők lelkes táborát.
