A „boldogság” kifejezést egy mentális vagy érzelmi állapot összefüggésében használják, és magában foglalja a pozitív vagy kellemes érzelmeket, az elégedettségtől az intenzív örömig. A boldogság az emberiség vágya, amióta csak emlékezünk, és a pozitív pszichológia ezt a fogalmat a tudományos kutatások területére hozta, hogy jobban megértsük a globális jólétet és az értelmes életet. Egy egész kutatási terület alakult ki a szubjektív jóllét átfogóbb koncepciója köré, amelyet a konkrét azonnali érzelmek helyett a jólléttel kapcsolatos tágabb jelenségek jellemeznek. Ahogy az várható is, az ilyen módon boldog emberek gyakran tapasztalnak pozitív érzelmeket és ritka negatív érzelmeket.
A boldogság a pszichológiában egy személy érzelmi jóllétének a legszorosabb értelemben vett állapota, amikor jó dolgok történnek egy bizonyos időpontban, vagy általánosabban, az élet és az eredmények pozitív értékeléseként általában, a szubjektív jólét. A boldogság egy érzelmi állapot, amelyet öröm, elégedettség, elégedettség és elégedettségérzet jellemez. A boldogság nem csupán pozitív érzelem, hanem egy jóléti állapot, amely magában foglalja a tartalmas életet és a beteljesülés mély érzését.
A kutatások azt mutatják, hogy a boldogság annak a kombinációja, hogy mennyire elégedett az életével (például, hogy értelmet talál a munkahelyén), és hogyan érzi magát minden nap. Általánosságban elmondható, hogy a boldogság olyan pozitív érzelmek, amelyek azokhoz a kellemes tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyekben mindennapi életünkben részt veszünk. A boldogság, a kényelem, a hála, a remény és az inspiráció mind-mind olyan pozitív érzelmek példája, amelyek növelhetik boldogságunkat és elősegíthetik a jólétet.
