Párkapcsolatban lenni nemcsak érzelmi hullámvasút, hanem egyben döntések sorozata. Választunk újra és újra – néha csendesen, máskor drámaian. Együtt élünk vagy külön? Lesz gyerek? Külföldre költözünk? Hozzámegyek? Elválok? Még egy esélyt adok?
Az életre szóló döntések nem mindig ott születnek, ahol látványosak – hanem ott, ahol belül történik valami: egy elköteleződés, egy igen, vagy épp egy mély felismerés, hogy itt az idő a változásra.
De hogyan lehet ezeket a döntéseket meghozni – úgy igazán, nem csak a szőnyeg alá söpörve a kétségeket?
A döntés nem mindig racionális – de lehet tudatos
Sokan azt gondolják, hogy a nagy döntéseket logikusan kell meghozni. Listákkal, pro-kontra érvekkel, tanácsokkal. Mások viszont a szívükre esküsznek, és mennek az érzéseik után.
Valójában a tartós, életre szóló döntések ott születnek, ahol a szív és az ész egymásra néz, és azt mondja: induljunk.
- Mert igen, fontos, hogy szeressem.
- De az is, hogy lássam, van közös jövőkép.
- Hogy ne csak vágyból döntsek, hanem tudatosságból is.
- Hogy ne a félelem vezessen („mi lesz, ha egyedül maradok?”), hanem a belső biztonság.
A döntés valódi súlya – nem a külső körülményekben, hanem bennünk van
Sokan azt hiszik, a házasságkötés a nagy döntés. Vagy a gyerekvállalás. Vagy az, hogy együtt veszünk egy lakást.
Pedig van egy döntés, ami mindennél mélyebb és láthatatlanabb: az, amikor eldöntöm, hogy felelősséget vállalok magamért ebben a párkapcsolatban.
Ez a döntés:
- nem a másik viselkedését akarja megváltoztatni, hanem önmagán dolgozik,
- nem a sorsra vagy a másikra bízza a boldogságot, hanem aktív résztvevője lesz,
- nem a párkapcsolat végétől fél, hanem a felszín alatti mintáktól, amelyek rombolhatják.
Elköteleződés vs. megfelelés
A döntés nem kényszer. Nem „mert már úgyis régóta együtt vagyunk”. Nem „mert ennyi erővel már ne kezdjem elölről mással”. És főleg nem „mert mások is ezt csinálják”.
Az elköteleződés nem a szabadság feladása – hanem annak vállalása, hogy együtt építünk valamit, amihez mindketten hozzáteszünk – nap mint nap.
Az életre szóló döntések tehát nem egy pillanat alatt történnek meg. Lehet, hogy kimondjuk őket egy esküvőn, egy költözéskor vagy egy nehéz beszélgetés után – de igazán ott születnek, amikor a belső világunkban is kimondjuk: itt vagyok. Veled. Magammal. Ebben a párkapcsolatban.
Mikor nem dönteni is döntés?
Sokszor inkább lebegtetünk. Várunk. Halogatunk. Nem döntünk – mert félünk a következményektől. De a nem döntés is döntés: benne tart egy állapotban, amiben nincs valódi elköteleződés, csak sodródás.
És ez hosszú távon többet rombol, mint egy nehéz, de őszinte döntés.
Döntést hozni az érett, belső felnőtt állapot kérdése
Aki képes dönteni, annak van belső ereje. Felnőtt állapota. Tudatos abban, hogy a döntés nem a másik miatt történik, hanem az önmagunkhoz való hűségből fakad.
A döntés nem végállomás – hanem kapunyitás: egy új párkapcsolati szintre, egy mélyebb együttlétre, vagy épp a szabadságba.
Ha épp egy fontos párkapcsolati döntés előtt állsz – és nem tudod, hogyan hallgasd meg a szíved, miközben a józan eszed is megszólal – akkor érdemes magadhoz kapcsolódni először.
Az Ikigai & love csoportban segítek abban, hogyan ismerd fel a saját igazságodat, hogyan halld meg a belső hangzavarból azt a hangot, ami valóban a tied – és hogyan hozz életre szóló döntéseket, amik nem csak túléléshez, hanem kiteljesedéshez vezetnek.
