Van az a pillanat, amikor a pár kimondja: „Szeretjük egymást… csak a szex valahogy eltűnt.”
És ilyenkor mindig azt a fura szégyent érzem a levegőben, amit a téma magával hoz. Mintha a szexualitásról beszélni azt jelentené, hogy „valami baj van velünk”. Azonban én ezt ma már egészen másként látom.
Az Ikigai & Love-ban a szexualitás nem egy külön fejezet a kapcsolat könyvében. Inkább a könyv papírjának tapintása. A sorok közti melegség. Az, hogy mennyire jó kézbe venni. Mert lehet, hogy ugyanazt a történetet mesélitek – közös élet, közös tervek, közös mindennapok –, de ha közben eltűnik a testközelség, az érintés, a vágy, a játék, akkor a párkapcsolat valahogy „szárazabb” lesz. Csak működik, de nem él.
Én sokszor úgy mondom: a szexualitás a párkapcsolat pulzusa. Nem azért, mert minden nap ugyanúgy kell dobognia. Hanem mert ha megváltozik, az mindig üzen a párnak. Ha gyors és kapkodó, ha ritkul, ha kihagy, ha szinte alig érezhető – az nem “szégyen”, hanem információ. Pont úgy, mint amikor a testünk jelez, ha fáradt, túlterhelt, feszült, vagy egyszerűen túl sokat vittünk a vállunkon.
És igen, tudom, hogy könnyű ezt így kimondani, de amikor benne vagyunk, nem filozófiának éljük meg, hanem hiánynak. Bizonytalanságnak. Néha sértettségnek. Néha annak a félelemnek, amit ritkán mondunk ki:
„Mi van, ha már nem kellek?”
„Mi van, ha már nem kíván?”
„Mi van, ha ez már így marad?”
A szexualitás sokszor pont azért fáj, mert nem csak testi téma, hanem párkapcsolódási téma. És a kapcsolódásban mindannyian sebezhetőek vagyunk.
A test nem laptop – hanem hangszer
Ha lenne egyetlen hasonlat, amit minden párnak odaadnék, ez lenne: a test nem laptop, amit újraindítasz. A test inkább hangszer. Rezgésből él. Ritmusból. Biztonságból.
Ha a párkapcsolat hangolása elcsúszik, a hangszer hamisan szól. És ilyenkor hiába erőltetjük, hogy „működj már”, a test gyakran azt mondja: „előbb hangoljunk”.
A hangolás pedig kevésbé nagy gesztus. Nem attól jön vissza a vágy, hogy egyszer elmentek egy wellness-hétvégére. Az persze lehet gyönyörű, de ha utána ugyanoda tér vissza a mindennap: a rohanás, a sértődések, a kimondatlan feszültségek, a szerepek (ki mit csinál, ki mennyit bír), akkor a vágy újra csendesebb lesz.
A vágy nagyon érzékeny a “túl sok”-ra.
- túl sok stressz
- túl sok feladat
- túl sok kimondatlan sérülés
- túl sok „majd ha…”
- túl sok túlélés
És közben túl kevés abból, ami életet ad a párkapcsolatnak: lassulás, gyengédség, humor, tekintet, érintés cél nélkül.
A szexualitás sokszor nem szexről szól
Szakértői szemmel nézve a szexualitás gyakran fedősztori. A felszínen a gyakoriságon vitatkozunk, a mélyben viszont ezekről beszélünk igazán:
- „Hiányzik, hogy láss.”
- „Hiányzik, hogy fontos legyek, ne csak egy funkció.”
- „Hiányzik, hogy ne feszüljek melletted.”
- „Hiányzik, hogy ne kelljen védekeznem.”
- „Hiányzik, hogy újra kíváncsian nézz rám.”
Mert a szexualitás ajtaja belülről nyílik. Ha belül feszültség van, félelem van, sértődés van, vagy az a halk, állandó “nem vagyok elég” érzés, akkor a test becsukja az ajtót. Nem büntetésből, hanem önvédelemből.
És ilyenkor történik a leggyakoribb félreértés: kívülről kezdjük rángatni a kilincset.
„De hát miért nem?”
„Régen jó volt.”
„Mi változott?”
„Szeretsz még?”
Közben belül lehet, hogy csak annyi van: túl sok lett a zaj, és eltűnt a csend, amiben a vágy megszületik.
Otthon és tűz – a hosszú távú vágy két lába
Az Ikigai & Love-ban nagyon szeretem azt a képet, hogy egy jó párkapcsolat egyszerre otthon és tűz.
Az otthon a biztonság: „itt lehetek önmagam”, „nem bántasz”, „számítok”, „nem kell szerepet játszanom”.
A tűz pedig az életenergia: játék, kíváncsiság, újdonság, tér, saját ragyogás.
Ha csak otthon van, tűz nélkül: a párkapcsolat kényelmes, de ellaposodhat.
Ha csak tűz van, otthon nélkül: izgalmas, de szorongató.
A vágy nem ott lakik, ahol mindent “kipipáltunk”. A vágy ott lakik, ahol van biztonság, és mégis van élő tér. Mint a tánc: néha közel, néha távol, de mindig ugyanarra a zenére.
És most jön egy szakmai mondat, amit sokszor finoman kell kimondani, de fontos: a vágy nem feltétlen csak spontán születik meg. A vágy sokszor felépíthető. Nem erőltetéssel, hanem teremtéssel. Mint amikor a tea nem attól lesz jó, hogy gyorsan leöntöd forró vízzel, hanem attól, hogy megadod neki az időt, a hőfokot, a figyelmet. A kapcsolat teája is ilyen. Ha mindent csak “letudunk”, abból ritkán születik vágy.
Játszmák nélkül: a szexualitás nem alku
A legfájóbb része ennek a témának, hogy a legtöbb párkapcsolatban a szex bekeveredik a játszmákba. Jutalom lesz. Büntetés lesz. Alku lesz.
„Ha segítesz, akkor…”
„Ha kedves vagy, akkor…”
„Ha végre megértesz, akkor…”
A test ezt hamar megérzi. És egy idő után nem vágyat érez, hanem nyomást.
Az intimitás pedig nem bírja a nyomást. Az intimitás szabad. Önkéntes. Jelenléti állapot.
Amikor a szex körül sok a feszültség, én gyakran nem azt javaslom első lépésnek, hogy „legyen több szex”, hanem azt, hogy legyen kevesebb manipuláció. Kevesebb rejtett üzenet. Kevesebb néma sértődés. Kevesebb “majd kitalálod”. És több tiszta mondat.
A tiszta mondat sokszor szexibb, mint bármilyen technika.
Amit én gyakorlatban a leghatékonyabbnak látok
Nem nagy dolgokat. Hanem apró, következetes visszafordulásokat.
1) Érintés cél nélkül
Ha csak egy dolgot vinnél el ebből a cikkből, legyen ez: tanuljatok újra megérinteni egymást elvárás nélkül.
Az érintés, ami nem “előszoba”, hanem önmagában otthon.
2) Tény–Érzés–Kérés szexről is
Tény: „Mostanában ritkábban vagyunk együtt.”
Érzés: „Hiányzol, és közben félek is, hogy kellemetlen lesz erről beszélni.”
Kérés: „Szeretnék egy estét hetente, ami rólunk szól – nyomás nélkül.”
Ez a nyelv nem a romantikát öli meg, hanem biztonságot teremt. És a biztonság gyakran visszahozza a vágyat.
3) “Mi-idő”, ami nem logisztika
Sok párnak van közös ideje, csak az tele van szervezéssel.
A vágy viszont nem a naptárban születik, hanem a tekintetben.
A humorban.
A “csak ketten” pillanatokban.
A szexualitás nem probléma, hanem iránytű
Az érett, felnőtt párok úgy tekinthetnek erre, mint egy iránytűre. Ha halkul, ne pánikoljanak. Ne minősítsenek. Inkább kérdezzenek.
Mitől fáradt a testünk?
Mi az, ami kimondatlan köztünk?
Hol lett kevés a gyengédség?
Hol lett túl sok a túlélés?
Mire hív most minket a párkapcsolatunk?
Mert az Ikigai & Love-ban a szexualitás nem “kell”. Hanem hívás.
Hívás arra, hogy visszataláljunk a testhez.
Hívás arra, hogy visszataláljunk egymáshoz.
Hívás arra, hogy ne csak működjünk – hanem éljünk is.
És ha most épp csendesebb nálatok ez a terület, azt szeretném, ha ezt az egy mondatot elvinnéd:
nem ellened történik. nem ellene történik. veletek történik. és együtt érthető meg, kölcsönös elfogadással, nyitottsággal, őszinteséggel.
