Van egy mondat, amit újra és újra hallok a környezetemben, a klienseimtől, barátoktól vagy akár egy kávézóban mellém telepedő idegentől:
„Nem akarok már játékokat, csak valami igazit.”
Aztán telnek a hónapok, és még mindig ott vagyunk a Tinderen, az el nem küldött üzenetek, vagy a „jól elvoltunk, de nem érzem azt a szikrát” típusú búcsúk világában.
Mi történik itt? Hol akadunk el? Miért félnek a mai párkeresők az elköteleződéstől, miközben vágyják az igazi közelséget?
1. Túl sok lehetőség = döntésképtelenség
A társkereső appok végtelen kínálata egyszerre áldás és átok. Egy szuper randit követően ahelyett, hogy elmélyülnénk a másikban, az agyunk hátsó zugában ott motoszkál:
„Lehet, hogy holnap jobbra húzok valakit, aki még tökéletesebb.”
Ez nem szabadság, ez szorongás.
Az elköteleződéshez ma már nemcsak bátorság kell, hanem tudatos döntés is: „nem az alapján választok, hogy ki a legtökéletesebb, hanem ki az, akivel igazán akarok kapcsolódni, esendőségekkel együtt.”
2. Félelem az intimitástól – ami nem szexet jelent, hanem sebezhetőséget
Az igazi közelségben már nem lehet szerepet játszani. Ott előjönnek a félelmek, a gyerekkori sebeink, a mintáink.
A „biztonságos” kapcsolatok gyakran ijesztőbbek, mint a toxikus viszonyok, mert ott már nem a másikat kell megmenteni vagy elkerülni – ott magunkkal kell szembenézni.
Sokan nem elköteleződés-fóbiások. Egyszerűen nem tanultuk meg, hogyan legyünk biztonságban a párkapcsolatban – önmagunkkal.
3. Kötődési sebek és generációs minta
A szüleink házasságát látva sokan azt tanultuk meg, hogy az elköteleződés = önfeladás.
Aki szeret, az kontrollál. Aki kötődik, az bánt.
Ezek a minták mélyen beprogramoznak bennünket – és ha nem dolgozunk rajtuk, újra és újra lelépünk, amikor valaki igazán közel jön.
4. Az instant kultúra nem ismeri a kapcsolatépítés ritmusát
A szerelem ma gyakran villámgyors, látványos, szexi – de ritkán türelmes.
Pedig egy valódi párkapcsolat nem az első randin dől el.
A lassú közeledés, a megismerés, a bizalom kialakulása időt és jelenlétet igényel.
De ha már két üzenetre nem jön válasz azonnal, azt hisszük: „nem érdekeltem eléggé” – és továbbgörgetünk.
5. Az elköteleződés nem szabadságvesztés, hanem egy újfajta szabadság
Ez a rész a személyes kedvencem.
Sokan azt hiszik, hogy a szabadság az, ha nem tartozunk senkihez.
Pedig az igazi szabadság ott kezdődik, amikor már nem kell játszmázni, nem kell megjátszani magadat, és bátran kimondhatod:
„Itt vagyok. Ez vagyok én. Szeretni akarok és kapcsolódni.”
Az elköteleződés nem azt jelenti, hogy lemondasz önmagadról. Azt jelenti, hogy elkezded megélni önmagadat valaki mellett – teljesebben, mélyebben, őszintébben.
Fontos gondolat
A mai párkeresők nem gyávák. Csak fáradtak. Sérültek. Kétkedők.
De minden ilyen „félelem” mögött ott van a vágy is: hogy egyszer, valakivel, mégis meg merjem próbálni.
És talán a legbátrabb dolog, amit tehetünk, hogy ahelyett, hogy elmenekülünk, amikor valami valódival találkozunk – ott maradunk. És figyelünk. És kapcsolódunk.
Ha magadra ismertél, és szeretnél dolgozni a kötődési mintáidon, önismereteden, vagy azon, hogyan merj kapcsolódni egy valódi párkapcsolatban: írj nekem. Beszéljünk. Ez a munkám. És a szenvedélyem.
Szerelem újragondolva – elköteleződés játszmák nélkül.
