Amikor meghalljuk a konfrontáció szót, sokunkban rögtön kellemetlen érzések ébrednek. Veszekedés, sértődés, falak felhúzása – mintha a konfliktus csak rombolhatna. Pedig a konfrontáció – ha jól csináljuk – az egyik legfontosabb kulcs a mélyebb, őszintébb és tartósabb párkapcsolathoz.
Miért félünk tőle mégis?
Sokan úgy nőttünk fel, hogy a konfliktus = baj. Ha valaki kiállt magáért, az gyakran veszekedésbe vagy sértődésbe torkollott. Így megtanultuk: „jobb csendben maradni”. De mi történik ilyenkor? A lenyelt feszültség ott marad a háttérben, lassan mérgezve a párkapcsolatot.
A konfrontáció, ami összeköt
Egy őszinte beszélgetés, amiben elmondjuk, mit érzünk és mire vágyunk, lehetőség arra, hogy a másik valóban megértsen minket. Amikor képesek vagyunk kimondani: „Amikor ezt csinálod, így érzem magamat” – anélkül, hogy támadnánk –, a párkapcsolat elkezd mélyülni.
A valódi konfrontáció nem arról szól, hogy „nyerjek” a vitában. Sokkal inkább arról, hogy felvállaljam magamat, és nyitott legyek arra, hogy a másik is megmutassa a saját valóságát.
Mitől lesz építő egy konfrontáció?
– Érzésekről beszélünk, nem vádaskodunk.
– Kíváncsian meghallgatjuk a másikat is.
– A párkapcsolatot tartjuk szem előtt, nem az egónkat.
Mi történik, ha nem konfrontálódunk?
Ha mindig kerüljük a feszültséget, egy idő után eltűnik az őszinteség, és beköltözik a párkapcsolatba a távolság. Egyre több „apró sérelem” marad feldolgozatlanul, ami alattomosan rombolja a szeretetet.
A konfrontáció = intimitás
A legmélyebb párkapcsolatban van helye a különbözőségnek, a nézeteltérésnek, és annak, hogy néha fájdalmas igazságokat mondjunk ki. Ez teremti meg a valódi intimitást: amikor merem felvállalni, ki vagyok – és tudom, hogy a másik is megteheti ugyanezt.
